Eltűnésem egyes számú oka a lustaság. A kettes számú, hogy augusztus elején kenutúrán voltam, utánna meg a balcsin, de vegyük csak sorba az eseményeket.
Kenutúra
Majdnem minden évben szoktam menni kenuzni, egy megszokott társasággal. Idén a Rábán voltunk, Sárvártól Rábapatonáig. Jó volt, csak egyszer volt halálfélelme a csónaktársaimnak egy borulás alkalmával, amin önfeledt röhögésem sem sokat enyhített. :D
A probléma az volt, hogy 4-en ültünk a kenuban, és mindenki más ritmusban csapkodta a vizet az evezőjével. Kormányozni lehetetlen volt, úgyhogy cikkcakkban haladtunk. Ha oldalba kapott egy erősebb sodrás, vagy bevitt a belógó fák alá, akkor borultunk. Volt velünk egy lány, aki még csak a Tiszán volt ilyen túrán, és nem tudta, hogy a Rába az más. Ő sportcipőben, melegítő nadrágban szált be. Mikor megkérdeztem tőle, hogy Ő így jön-e, nem értette mire gondolok. Szerintem a negyedik borulás után már kezdte kapisgálni. :D
Ja a sodrást úgy kell elképzelni, hogy térdig érő vízben már nehézkes a járás felfelé, derékig érőben jó ha meg tudsz állni. Na nekünk sikerült mellig érő vízben beborulni, egy belógó fában megakadva. A sportcipős lánnyal minket levitt a sodrás a következő fáig, ahol meg bírtunk kapaszkodni. Közben szedegettük az érkező evezőket, meg amik rólunk estek le ( sapka, napszemüveg, papucs, stb.), és ezeket biztonságba helyeztük a fán. Egyébként part az nem volt, de ha lett volna akkor se tudtuk volna kihúzni oda a kenut, a sodrás miatt. A haver a borulás helyén kapaszkodott egy ágba, és tartotta kenut egy darabig. Majd szólt, hogy nem bírja tovább tartani, kapjuk el. Elkaptuk. Valahogy visszafordítottuk, és az ülésre tett laticel darabbal, 0,5l/merítés sebességgel nekiláttunk a kenuban levő mintegy 200l víz kimeregetésének.
Volt még sok kaland, pl. egy fa kidőlt magától, úgy ugráltunk el előle mikor elkezdett recsegni, és a lombja beterítette a kenuk elejét, de ennyi írás elég volt mára.
